Anime & Manga

Ide jöhet minden, ami az animék és mangák világával kapcsolatos, legyen szó ajánlóról vagy általad nézett animérõl.

Megvan a 200. anime, amit végignéztem, a Super Lovers 2 lett az. Ennek örömére pezsgõt bontunk. Mint kiderült számomra, hogy 10 hónap alatt tudok 100 animét megnézni (tavaly júniusban értem el a századikat), azért ez egész jó arány, fõleg, hogy mostani 100-ban benne volt az Inuyasha befejezése és a Ranma 1/2 is.

Megvan a 200. anime, amit végignéztem, a Super Lovers 2 lett az.

Örülök, hogy az ismerõsi körömben nem én voltam az egyetlen hímnemû egyén, aki a SUPER LOVERS-be belekezdett. Amúgy ahhoz képest, hogy shounen ai, szerintem egész nézhetõ. Bár a cselekménye néhol sántít kicsit, de még bõven a tûrhetõ kategórián belül.
Amúgy gratula a 200-hoz és kívánok még jópárszor ennyit a jövõben!

Pont az az érdekes, hogy alapvetõen nem sok köze van a valódi homoszexualitáshoz, mégis annyira nézeti magát. Én a második évadnak megadtam a 10 pontot, mert minden egyes pillanatával magához ragadott, és nagyon érdekelt, hogy mi történik a karakterekkel. Kaidou Ren-t meg betettem a kedvenc karakterek közé, mert egyrészt jogos az az elvárása, hogy ne kezeljék õt gyerekként, amikor saját életútjának okán bizonyos téren sokkal fejlettebb, mint a korabeliek, másfelõl meg egy átlag civilizált emberhez képest képes volt olyan butaságokat akkora evidenciával mondani, mintha az élet természetes része lenne. Sokat nevettem rajta.
Több Shounen ai-jal próbálkoztam, kerestem azt, amelyik a valódi homoszexualitást mutatja be (tehát nincs ez a domináns-csicska párosítás, vagy ez a jaj, mit szólnak mások, ha megtudják, hogy pasival járok, és az ehhez kapcsolódó õrlõdések), és annak ellenére, hogy a Super Lovers-ben is elég nagy a korkülönbség a páros között, magasan ez lett számomra a legnézhetõbb. Hovatovább élmény volt számomra, úgyhogy büszkén vállalom, hogy 10 pontot adtam az anime második évadának. Már most hiányérzetem van, hogy végeztem, és õszintén remélem, hogy lesz 3. évad.

Azért azt nem mondanám, hogy nincs köze a valódi homoszexualitáshoz, tekintve, hogy Ren erõsen meleg, Haru és Natsuo meg olyan biszexuális-félék. A sztoriban nekem leginkább Aki és Shima teljes érdektelensége volt az egyik negatívum. Azért huszonévesen már kicsit necces így élni testvérekként, de az, hogy mind a ketten szinte nulla reakcióval nézték Haru és Ren kapcsolatát, azt már furcsálltam. Nem volt semmi "elfogadási idõszak", vagy minek nevezzem, amikor még emésztik a dolgot. Én speciel meglepõdnék, ha megtudnám, hogy a bátyám beleszeretett az öcsémbe. A másik meg Ren és Haru teljesen felesleges belsõ vívódása a kapcsolatuk feldolgozásán. Mintha nem tudnák rendesen megérteni, hogy mit akarnak a másiktól, annak ellenére, hogy pont azt csinálják, amit a másik szeretne. Jó, kivéve a homiszexet, de az egy bonyolultabb folyamat, annak a vitatását még meg is értettem.

Mondjuk az vicces volt, ahogy Ren "öntudatra" ébredt, és elkezdett kérdezõsködni két férfi közötti együttlétrõl másoktól.
A teljes érdektelenség nekem is furcsa volt, de én még jobban ki voltam borulva az elsõ évad legelején, amikor Haru fogadott szülei olyan boldogan nézték, hogy Haru én Ren, mint két testvér, úgy alszanak egymás mellett, mintegy megszeretve egymást... Ezért a való életben olyan pedofil pert akasztanának Haru nyakába, hogy arról koldulna. Ezek után Aki és Shima érdektelensége igazán semmiség...
Ren homoszexualitása érdekes dolog, hiszen láthattuk az elején, hogy mielõtt megismerkedett Haruval és az ikrekkel, nemigen volt szociális élete, szinte csak farkasokkal élt együtt. Na most erre lehetne azt mondani, hogy azért lett Ren meleg, mert csak egyféle szexualitást ismert meg Haru által, de azt gondolom, hogy ez a feltételezés erõsen sántít, mivel a hajlam is kell hozzá. Bár Ren az elején egyébként kifejezetten nehezen viselte Haru "sajátságosan" közeledik hozzá, nem értette, hogy mit akar tõle. Csak amikor rájött, akkor ébredt öntudatra.
Natsuo sem volt akármi, majdnem összeállt Rennel. Szerintem Haru is "tisztán" meleg, neki csak az egójának tesz jót, hogy bejön a csajoknak is, de azért az utolsó részben bizony megmondta a magáét, és ahogy Ren lereagálta, akkorát röhögtem rajta.
Visszatérve Aki és Shima érdektelenségére, tényleg furcsa volt, igazából az egész sztori olyan volt a részükrõl, mintha kívülállók lennének, csak úgy válaszolgatnak, ha kérdezik, de sokat nem tudtunk meg róluk. Ami annak fényében különösen érdekes, hogy az elsõ ending videójában kifejezetten idealizált képeket láthatunk a négyes testvéri kapcsolatáról.

A teljes érdektelenség nekem is furcsa volt, de én még jobban ki voltam borulva az elsõ évad legelején, amikor Haru fogadott szülei olyan boldogan nézték, hogy Haru én Ren, mint két testvér, úgy alszanak egymás mellett, mintegy megszeretve egymást... Ezért a való életben olyan pedofil pert akasztanának Haru nyakába, hogy arról koldulna. Ezek után Aki és Shima érdektelensége igazán semmiség...

Halottakról jót vagy semmit. De mivel a szülõk is úgy álltak hozzá, hogy "Haru, magányosnak tûnsz, ezért kapsz egy öcsikét!", az összemelegedésen való örömködés nem tûnt annyira furcsának.

Visszatérve Aki és Shima érdektelenségére, tényleg furcsa volt, igazából az egész sztori olyan volt a részükrõl, mintha kívülállók lennének, csak úgy válaszolgatnak, ha kérdezik, de sokat nem tudtunk meg róluk. Ami annak fényében különösen érdekes, hogy az elsõ ending videójában kifejezetten idealizált képeket láthatunk a négyes testvéri kapcsolatáról.

Illetve õk is énekelnek benne, ami tényleg arra az idillizált családi életre utal, ami nem igazán volt meg az animében (ez csak nekem poén, de a seiyuuik, Terashima Takuma és Matsuoka Yoshitsugu régebben együtt játszottak az IDOLM@STER-ben, mint rivális unit, a Happiness YOU & ME szegrõl-végrõl erre emlékeztet). Ami még "viccesebb", hogy bár fõszereplõk lennének, komolyabban valóban nem ismerjük meg õket. Persze, látunk a múltjukból részleteket, de pont ez az érdektelenség mutatja meg, hogy így nem illenek a képbe.
Egyébként fun fact: A komolyabb BL-fanok többsége nem szereti a SUPER LOVERS-t. Egyrészt a meglehetõsen furcsa tesószerelem miatt, másrészt mert Rent nem férfi szinkronizálja. Bevallom, engem Minagawa Junko nem különösebben zavart (gondolom, te egy Tennis no Ouji-sama után örültél neki), de azt el kell ismernem, hogy a dráma CD seiyuui sokkal BL-esebb hangokkal kecsegtetnek.

Minagawa Junko hihetetlen seiyuu. Többször hallottam már a hangját, nemcsak ebben a két animében. Meglepõdtem, amikor felismertem a hangját a Kore ga Watashi no Goshujin-sama és a Bokurano. animékben. A két anime pedig jelentõsen eltár egymástól stílusban. És az az érdekes, hogy mindegyik fiú, akit hallottam szinkronizálni, ilyen rideg, csendes karakterek, és hihetetlen jól visszaadja a hangjával ezeknek a karaktereknek a lelki világát. Egyszer meghallgatnám egy életvidám fiú szerepében, abban hogy teljesítene.

Igen, a múltjukból láthatunk részleteket, pont õk voltak az érdekesek abban, hogy késõbb Natsuo hogy viszonyult Haruhoz a jelenben. Különben akkora butaság nem szeretni a SUPER LOVERS-t csak azért, mert nõ adja Ren hangját. Egyrészt mert Minagawa Junko tényleg fantasztikus seiyuu, a másik meg Ren gyerek volt az elsõ szériában, fiúgyerekeket pedig szokás nõknek szinkronizálni. A többi fiúkaraktert is nõ szinkronizálja gyerekként.
Neked sikerült megszerezni a dorama CD-ket? Én csak a két OST-t találtam meg a kislemezeken kívül. Ja, és ha már zene: Azon mosolyogtam, hogy az elsõ opening kislemezén a harmadik dalnak "My Girl" a címe. Ilyet egy Shouen-ai anime kislemezén... Egybõl az volt a gondolatom, hogy biztos az énekes (Yata Yusuke) tisztázni akarja magát, hogy bár Shounen-ai-nak énekel openinget, nehogy azt gondolják róla a meleg fiúk, hogy máris esélyük van nála, és ezzel a dallal "tisztázza" a szexuális orientációját. Egyébként sem lett egy nagy eresztés a dal, de véleményem szerint eléggé szerencsétlen dolog egy ilyen anime kislemezén egy ilyen címû dal.

A Bokurano egy nagyon tuti anime, nem értem, hogy felejtõdött el az évek alatt ilyen gyorsan. Jött a Madoka és mindenki azt kezdte el imádni, hiába a Bokuranóból vett át jópár elemet.
Én nagyritkán, de Minagawa Junkót hallottam nõkent is, elõször a Kämpferben és a Code Geassben, de nõként kedvenc (teljesen véletlenül) a Yu-Gi-Oh! 5D's-bõl Misty Lola.

A BL-esek, akik nagyrészt lányok, jobban szeretik, ha a férfiak úgy nyögdécselnek egymásnak, hogy férfihangjuk is van. Akik meg lehúztak pár évet az animeiparban és odafigyelnek a seiyuukra, azok egy idõ után már hallják, hogy egy karakternek férfi vagy nõ a hangja. A még ügyesebbek azt is, hogy ki az illetõ. Amúgy nem, nem volt szerecsém a dráma CD-hez, de elolvastam, hogy ott kik adták a fõszereplõknek a hangjukat. Kapásból Rennek ott egy Kamiya Hiroshi, aki már nem tudom hányszor nyerte meg a közönség kedvence Seiyuu Awardot, Haru meg Morikawa Toshiyuki, aki már rengeteg BL-ben játszott, ezért a Fudanshi Koukou Seikatsuban a "BL királyának" nevezték.

A Bokurano. animét sokan amiatt kritizálják, hogy 15-en szerepelnek benne, és igazán behatóan senkit nem ismerünk meg közöttük. Talán egyedül Jun-Kun-t (pont õ az, akinek Minagawa Junko adja a hangját), mert õ az utolsó, és õ több idõt kap. Megjegyzem, õ már a legelejétõl felhívja magára a figyelmet, ahogy bánik a húgával, úgyhogy lehetett érezni, hogy neki kitüntetett szerepe lesz az animében, és nem azért inzultálja õt, mert olyanja van, hanem valami van a háttérben... Viszont a többi 14, aki játszik, nem ismerjük meg igazán behatóan az életüket. Csak adott egy esemény, ami többnyire negatív, és hogy azzal hogyan birkóznak meg. Én ezt úgy nem találom problémásnak, hiszen azáltal ismerjük meg az adott szereplõ személyiségét, hogyan kezeli az adott krízishelyzetet. És ez igaz a való életre is, és mivel ezt fantasztikusan mutatja be, ezért ebben példaértékû az anime. Viszont azt el kell ismerjem, hogy én sem tudok hirtelen sok embert visszaidézni, fõleg azok közül, akik az elején "véreztek el". Nem láttam a Madokát, de azt tippelem, hogy a Bokurano. elemeit sokkal trendibben, fogyaszthatóbban adja át, talán tanulva az esetleges hibákból. De csak tippelek.

Igen, az azért látszik, hogy a BL sokkal inkább nõi kategória. Visszagondoltam azokra, amiket láttam, és messze a Super Lovers az, amirõl a legtöbbet lehet beszélni, morális, pszichológiai, egyéb oldaláról is, nemcsak úgy, hogy két férfi hogyan csókolózik és bújik össze. A Graviation-nek legfeljebb a zenéje jó, a Loveless kisebbségi komplexusos hülyeség, a Junjou Romantica undorító nyáladzás, a LOVE STAGE!! esetleg még említésre méltó, de a "passzív" srác esetlensége néha idegesítõ volt. A Fudanshi Koukou Seikatsu-t én is néztem, eleinte poén volt, csak aztán ellaposodott az egész, nem ment el semerre az egész sztori. Amúgy kerestem ennek az címadó dalának a kislemezét, de nem találtam meg. Micsoda poén lenne egy "SEKAI wa Boy Meets Boy" címû dalt énekelni, ennél nagyobb meleg-propaganda nem kell a Földön.

Ahogy figyeltem a Super Lovers-t, jellegzetes hangjuk van a fiúknak, szerintem a seiyuu-n belül van külön BL-kategória, ha már királyt is választanak maguknak.

Igen, de a Bokurano nem egyszerûen "csak" 15 emberrõl szól, sõt nem is egy világról, hiszen amint kiderül a "játékról" közben pár dolog, más dolgok is elõtérbe
kerülnek pluszban (amit egy sztoricentrikus egybõl kiszúr). De ez is valszeg olyan, mint a Fate/Stay Night volt anno (az elsõ). Ott a nagy rajongóktól kérdeztem
egyet, és csak 5-10% tudott válaszolni a nagyon nyilvánvaló kérdésemre (amire több célzás is volt a sorozat folyamán). Ebben az esetben ugyanaz az arány, ha
megkérdezem, hogy mi a jelentõsége az "uninstallnak". Csak az a különbség, hogy jóval kevesebb ember látta a Bokuranot, de az arány kb. ugyanaz.
Madoka más mûfaj eleve, és ugye azért kapták fel ennyire, mert ez indította útjára a "darkos" mahou shoujo sztorikat (vagyis a tálalás nagyon más), aminek azóta
se szeri se száma. De azért Kyuubee és Koemushi között erõsen nagy párhuzam fedezhetõ fel.

Igen, Bokuranót rossz úgy nézni, hogy karaktercentrikus vagyok, és sokkal többet számít számomra az egyének személyisége, jelleme, azok fejlõdése. Meg effektíve meg merem kockáztatni, hogy sokan felületesen néznek animét, csak a könnyed szórakozást keresik. A mondanivalót legfeljebb megértik egy darabig, de ha egy animének a valódi közlendõje nagyon a részletekben rejlik, abban valószínûleg sokan elvesznek. Mert az jön le, hogy a Bokuranóban a szereplõk sokkal inkább csak eszközök voltak, és nem feltétlen a fõ mozgatórugói a történetnek. És aki erre nem jött rá, annak ez egy rossz animés élménye lesz.

A Bokurano. animét sokan amiatt kritizálják, hogy 15-en szerepelnek benne, és igazán behatóan senkit nem ismerünk meg közöttük.

Szerintem mindenkibõl pont eleget ismertünk meg. Jó, a legelsõnek elhullott Wakut nem igazán, de a többieket igen. Pl. Daichi sztorija volt az egyik legszívszorítóbb, mert õ volt az elsõ, aki a halálát nagyon korrekten fogadta el, és gondolt a testvéreire is. Sõt, még Ushiro anyját is egész jól bemutatták.

Igen, de a Bokurano nem egyszerûen "csak" 15 emberrõl szól, sõt nem is egy világról, hiszen amint kiderül a "játékról" közben pár dolog, más dolgok is elõtérbe kerülnek pluszban (amit egy sztoricentrikus egybõl kiszúr). De ez is valszeg olyan, mint a Fate/Stay Night volt anno (az elsõ). Ott a nagy rajongóktól kérdeztem egyet, és csak 5-10% tudott válaszolni a nagyon nyilvánvaló kérdésemre (amire több célzás is volt a sorozat folyamán). Ebben az esetben ugyanaz az arány, ha
megkérdezem, hogy mi a jelentõsége az "uninstallnak". Csak az a különbség, hogy jóval kevesebb ember látta a Bokuranot, de az arány kb. ugyanaz. Madoka más mûfaj eleve, és ugye azért kapták fel ennyire, mert ez indította útjára a "darkos" mahou shoujo sztorikat (vagyis a tálalás nagyon más), aminek azóta se szeri se száma. De azért Kyuubee és Koemushi között erõsen nagy párhuzam fedezhetõ fel.

Jelentkezem, mint szintén sztoricentrikus ember, és igen, elég nagy kaliberû történetet láthattunk. Bár bevallom, az Uninstall jelentésében 100%-ig biztos nem lennék, de szerintem vagy a játékosok "törlésére" utal, vagy arra, hogy a játékot kéne "törölni". A Fate-univerzumhoz a mai napig semmi közöm, egyszer el kéne kezdeni.
Igen, más mûfaj a Madoka, de maga ez az univerzum-szintû túlélõjáték stílus a Bokuranónól gyökerezik, illetve ahogy mondtad, a kabalaállatka is. Darkos mahou shoujo azóta lett, nem is egy, amikrõl tudok, az a Yuuki Yuuna wa Yuusha de Aru, illetve amit láttam is, a Mahou Shoujo Ikusei Keikaku. Az utóbbi nekem nagyon tetszett, fõleg hogy itt a karakterek a Madokával ellentétben nem puszipajtások, és sajnálom, hogy csak 12 részt kapott.

Én egy sajátságosan "idealista" jelentést adtam az Uninstall-nak: Játékból való kilépés, "uninstalláljuk" magunkat a játékból. Ami mint tudjuk, lehetetlenség, hiszen aki kvázi aláírja a szerzõdést, az nem léphet ki a játékból.

sm4e: Ez így ebben a formában nem igaz, és ezt már egyszer meg is beszéltük mailben...
Egyszer elhangzik a közepe-végefelé, hogy a "játék" gyakorlatilag fel lett telepítve, méghozzá valami központi toronyról volt talán szó,
és ha ki akarnak szállni belõle sorozatos halálozás nélkül, akkor ezt kell uninstallni... Csakhogy a közelébe nem kerültek, úgyhogy
kénytelenek voltak végigjátszani. Elég régen láttam már, újra kéne nézni, hogy sz összes többi "hint" eszembe jusson.

Igen, a Madoka után a darkos mahou shoujok tucatjával jelentek meg, Urobuchi Gen megalapozta ezt a mûfajt. De azért hozzáteszem,
hogy Fate/Zero sztroiját is õ írta, és amit õ írt, annak jó vége nem lehet (már amire azt lehet mondani, hogy ez most happy end volt -
hozzáteszem szerencsére, mert némileg elegem volt már az unrealisztikus happy-happy-joy-joy sztorikból (ezért nem is néztem
nagyon mahou shoujot)). De persze akik ismerték a sztori egy-két eseményét az FSN-bõl, azok eleve tudták, hogy nem lehet jó vége.